Segítség! Anyu összement!

A történet a szeretetről és az egymásra figyelésről szól. Arról, hogy tudjuk, számíthatunk egymásra, a szeretteinkre, ha baj van, és néha elég, ha kihúzzuk a fejünket a felhőkből és meglátjuk a napsütést. Vagy erőt merítünk a közeli családtagjaink szeretetéből, támogatásából és kitartásából. Egy nagyon szép könyv ez, mely szimbolikus módon mutatja be az emberi kapcsolatokat, az emberi érzelmeket.

Arra világít rá, hogy törődnünk kell gyermekeink érzéséivel. A gyerekeknek pedig azt az üzenetet hordozza, hogy a bajbajutottakra oda kell figyelnünk. A szeretet mindent legyőző ereje és gyógyító hatalma az, amely nagyszerűvé teszi a Cser Kiadó gyerekregényét.

Ez az abszurditással teli mese hiteles, igazi, és kimondhatatlanul szerethető!

Gyermekként szembesülni a szülő betegségével nagy lelki próbatétel. Az pedig különösen nagy kihívás mentálisan, ha gyermekkorban gondoskodni is kell a szülőről, s hirtelen fel kell nőni feladatokhoz. Sander egyedül él édesanyjával, aki egy napon furcsa módon összemegy, s így neki kell vigyázni szeretett anyukájára Piret Raud regényében. A Segítség! Anyu összement! fontos és megrendítő olvasmány a szeretet erejéről.

A szülő-gyerek kapcsolatokban, a nevelés során előforduló nehézségeket, belső konfliktusokat metaforizálja a szöveg. Gyerekszemszögből ábrázolja, amikor még szó szerint veszik a metaforákat, és a kicsik nem tudják értelmezni az iróniát. [...] Az önbizalomhiánnyal küszködő, szorongó anyuka szó szerint eltörpül – úgy érzi, nem elég ahhoz, hogy megoldja a problémákat, és nem tudja leküzdeni a szorongását. Az összement anya kisfia, Sander, a főhős így arra kényszerül, hogy kezdetben anyja irányításával, majd egyedül küzdjön meg a nehézségekkel, és a gyerek önállósodása révén szép lassan a szülő is megtanul bízni magában, így végül minden jóra fordul.

A Cser Kiadó gondozásában megjelent észt gyerekregény, Piret Raud története egy olyan élethelyzetet mutat be szimbólumokon keresztül, amely lehetőséget ad az igaz szeretet felismerésére, és arra is, hogy meglássuk magunk körül azokat a jelenségeket, elveszett lelkeket is, amelyek elkerülnék a figyelmünket.