Dr. Moreau szigete

A Dr. Moreau szigete az emberré váló, vagy ragadozóvá visszavedlő állat képében tartalmazza a megfelelő feszültséget, és valószerűtlenséget, ugyanakkor a relevanciát is, hiszen az ember mindig is tartott tőle, hogy lekerül a tápláléklánc csúcsáról, ugyanakkor előszeretettel játszott istent, hogy aztán uralkodjon a teremtményei felett, ám ez a modell tulajdonképpen a mai napig mind tudományos, mind jogi, mind szociológiai értelemben véve is meglehetősen kezdetleges státuszban van. Szerencsére.

És ha már ez egy illusztrált kötet, akkor nem mehetünk el szó nélkül Németh Gyula rajzai mellett sem, amelyek egészen különlegessé teszik az olvasásélményt. Nem tudjuk, hogy Wells hogyan képzelte el az Állatnépet, de Németh Gyula egészen jól megragadta az esszenciájukat. Van bennük valami egészen emberi, ha sokáig nézzük a képeket, ugyanakkor viszolygást keltenek. Ez az a kettősség, ahogy a főszereplő is szemléli az Állatnépet, ez a kívülálló szemlélése.

A regény új magyar kiadása keményborítós, rendkívül ízléses kiállítású könyvecske, amelyet Németh Gyula gyönyörű, egy és kétoldalas illusztrációi gazdagítanak, szó szerint: a történet, illetve Moreau szerencsétlen áldozatainak, kísérleti alanyainak Németh általi interpretációja egy külön hangulati réteget kölcsönöz a regénynek, amely nem vesz el a szövegtől, hanem csak még jobban elmélyíti.

Németh Gyula munkái tökéletes kiegészítői Wells szövegének, fokozzák azt a hangulatot, ami átjárja a regényt, és mint minden jó illusztrált könyvnél, ezek kettőse valami sokkal többet ad ki végül, mint amire külön-külön képesek lennének.

A könyv nagyon olvasmányos, visz magával előre a cselekmény, ráadásul Németh Gyula illusztrációi egészen fantasztikusak, tökéletesen illenek a történethez és nagyon feldobják az olvasás élményét (ráadásul a regény vége után még egy külön galériát is találunk, szintén remek alkotásokkal).

Összességében szerintem kihagyhatatlan, pláne ilyen elképesztő, fényes papírra nyomtatott, keménytáblás, illusztrált kivitelben. Ha szereted a borzongató, de ugyanakkor elgondolkodtató történeteket és/vagy odáig vagy az illusztrált példányokért, akkor ezt a kötetet semmiképp ne hagyd ki. Én a magam részéről annyit mondhatok, hogy nagyon kedveltem, s minden alkalommal, amikor ránézek, egyszerre borzongok és bizsergek tőle. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára forgattam.

Nem tudom, hogy ennyire tetszett volna-e a könyv az illusztrációk nélkül is, mindenesetre számomra nagyon sokat adtak a történethez ezek a fekete-fehér, komor rajzok és Dr. Moreau teremtményeit is könnyebb volt elképzelni a maguk hátborzongató mivoltában.

A mostani kiadás az újabb, 1990-es, Rózsa György-féle fordítást tartalmazza, ami mindenképpen frissebbként hat, mint az 1901-es első magyar verzió (Mikes Lajos), úgyhogy aki régebbi változatát cserélné le, arra is tökéletes ez a szép, keménytáblás kiadvány. Nem túlzás állítani, hogy a Cser Kiadó gondozásában megjelent impozáns kötetnek biztosan helye van minden sci-fi- vagy horrorrajongó polcán – Németh Gyula lenyűgöző illusztrációival együtt 2020-ban még annak is újdonságként fog hatni, aki már olvasta korábban. Aki esetleg még nem, az ne habozzon: nem fog benne csalódni.

A regény másik oldala, az ember-állat hibridek, akikre a történetet elbeszélő Prendick mindig az állatias, megvetendő és korcs jelzőkkel utal. Németh Gyula pont ezt a kissé elhanyagolt, lesajnált oldalt emeli ki rajzaival. Igaz, minden fejezetben leköveti a cselekményt illusztrációval (ezen a téren gyakran nyúl a hagyományos illusztrált köteteknél nem gyakran használt képregényes formai nyelvhez), de a főszerep egyértelműen a lényeké. Németh többnyire fekete-fehér képein megelevenedő Hiénadisznó, Medvebika, Majomember vagy épp a Párducember hűek a kisregény hangulatához (ugyanis maga Wells nem sok leírással jellemezte a teremtményeket), szinte felismerhetetlenségig keverednek bennük különböző állatok jegyei és az emberi testfelépítés groteszk utánzata.

A Dr. Moreau szigetéből léteztek már részben illusztrált verziók, de a Németh Gyula rajzaival megelevenedő könyv azért is egyedülálló, mert olyan kiadás, aminek minden fejezete, minden fontosabb történése grafikával megtámogatott, még nem létezett. Hol egész oldalas portrékat, hol nagytotálban megfestett tájképeket, hol akciódús mozzanatokat, vagy éppen csak apróbb történéseket láthatunk megfestve, Németh stílusa minden esetben eléri a kívánt hatást.

Számomra nem is az állat-emberek, hanem Moreau szigetének ábrázolása volt az, ami rendkívül erős atmoszférát teremtett. A több rétegű ábrázolás hátsó rétegei, a fák, bokrok, táj, köd sejtetése ritka erős esztétikai élményt adnak a szövegélményhez. Egy biztos, ezt a műnyomóra készített, nagyszerű art bookkal kiegészített gyönyörű kiadást javasolnám olvasásra mindenkinek, és ezt emelném le elsőre a polcról, ha újra borzongani vágynék.

Kimondhatjuk tehát, hogy a Dr. Moreau szigete az illusztrációknak köszönhetően még messzebbre sodródik attól, hogy nemes egyszerűséggel tudományos-fantasztikus műnek kiáltsuk ki, de kapunk helyette több száz oldalon át tartó borzongást, jeges rémületet, ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan bájt, ami még a könyv letétele után sem ereszt.

Ez a kiadás is tipikusan olyan, hogy lehet, hogy olvastad már százszor, de ha csak a kezedbe veszed, végiglapozod és megnézed benne Németh Gyula illusztrációit, már akkor rá fogsz jönni, hogy azért ez egy jóval nagyobb volumenű, jóval keményebb mondanivalójú sztori, mint ahogy azt az ember gondolná.