Magamat rajzolom középre

A regény töredékes múltidéző nosztalgiája az olvasóban is emlékeket, régi szerelmeket, hangulatokat idéz fel. Kis lelki utazás önmagunkba ez a történet. Hiszen a múltunkból épül fel a jelenünk, a gyermekkor fontossága adja az alapokat. ... Realisztikus, érzékeny valóság, ami érdekes látásmóddal megírt, őszinte próza.

Az általános iskolás Gergelyke az érthetetlenül viselkedő szülőknek megfelelni akaró gyerekek szorongásával és készségességével igyekszik túlélni a hétköznapokat, miközben a laza elbeszélő – a 2010-ben író Talp hangja – minden momentumot megragad, hogy sztorit kerekítsen az otthoni, iskolai vagy nyaraláshoz köthető élményekből. […] A történteket csak lassan rakjuk össze, hiszen szinte cseppenként adagolja őket a mozaikokból álló narratíva. A tét nélküli anekdotázás és a diszfunkcionális család traumája körkörösen kapcsolódik egymásba. A sztoriknak és frappánsságoknak köszönhetően a Magamat rajzolom középre nem válik nyomasztóvá, a szöveg a könnyedség és a komolyság határán szeretne egyensúlyozni, ami sikerül is neki.

Amitől a Magamat rajzolom középre igazán szerethető olvasmány, az a tiszta, reflektálatlan gyermeki beszédmód, ennek erőteljes humora, valamint a szuggesztív nyelvi tisztaság, az élőbeszéd hitelessége.

Lehetne egy újabb regény a nyolcvanas évekről, nosztalgiázós, sírva-mulatós, de Berta Ádám műve nem áll be a sorba. Az emlékeken átüt egy szegedi értelmiségi család széthullása, amely a legvidámabb történetforgácsokat is átitatja, és más hangsúlyt ad mindennek. Szabálytalan és olvasmányos, torokszorító és ironikus.