Annától Annáig

Minden család egy regény, de csak néhány családból lesz valóban regény.

Most ennek a ritka pillanatnak vagyunk tanúi, Völgyi Lajos előző könyvének központjában „Májbro” állt, a disszidens báty, aki a langymeleg Kádár-korszak helyett a napfényes Ausztráliát választja. Most ennek a családnak minden további tagját megismerjük, mondhatnám, apraja-nagyját.

A faluról érkező anyukát, Annát, aki előbb egy híres író cselédje lesz, majd rövid időre Moszkvába kerül.

A „focibuzi” öcsit, aki „a nyár fővárosában” találja meg a számítását.

Májbro lányát, akit Münchenig repít a karrierje. De ők csak a főalakok, a „nagyja”, mellettük a család számos mellékszereplője felbukkan, ők az „apraja”.

A díszletek meglehetősen színesek: az ötvenes évek Szovjetuniójától a szocialista Balatonig, Ausztráliától Németországig. Zakatol velünk a családvonat a Rákosi-korszaktól a gulyáskommunizmuson át a rendszerváltás utáni időkig, szinte napjainkig, amikor is egy újabb Anna bukkan fel – Annától Annáig tart a történet.  

„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – kezdi Tolsztoj az Anna Kareninát.

Hogy Májbro családja boldog vagy boldogtalan, azt nem tudnám megmondani, de hogy a maga módján az, ez kétségtelen.  

                                                                                                                                         Cserna-Szabó András