A fekete bodza természetes elterjedési területén, a lombos és ártéri erdők szélén, aljnövényként, árokpartok, csatornák kísérőnövényeként fordul elő. Nitrogénkedvelő, ezért szívesen társul az akáccal.
Bár évszázadok óta hasznosítják virágát, termését, levelét, fáját, hazánkban csak az 1970-es években kezdtek a termesztésével foglalkozni. Becslések szerint országunkban ma már több mint 3000 hektár területen vannak bodzaültetvények.
A bodza beltartalmi értékeinek kutatási eredményei kiemelkedő növénnyé teszik, aminek termesztésével érdemes megismerkedni. Ma már kialakult az a termesztéstechnológia, amit a magyar gazdálkodók is elsajátíthatnak. Az egyes fejezetek a területkiválasztástól kezdve a dugványkészítésen át az ültetés, a koronakialakítás, a metszés, a növényvédelem, a betakarítás, a feldolgozás folyamatát tartalmazzák.
A szerző régóta foglalkozik a fekete bodza hazai termesztésének bevezetésével, kutatásával, termesztéstechnológiájának tökéletesítésével. A tényleges termesztési gyakorlaton túl nemcsak a szakirodalmat tanulmányozta, de időt szentelt a bodzát övező hiedelmek, mondák, néphagyományok, szépirodalmi vonatkozások gyűjtésének is. Ezek az érdekességek zárják az első magyar bodzatermesztési könyvet.
Az ábrákban, tudományos hivatkozásokban bővelkedő könyv célja, hogy ennek a rendkívül értékes, sokoldalú, sokféleképpen felhasználható növénynek a termesztését széles körben megismerjék az olvasók.
