A banánujjú ember

"Cigizni csak akkora csöndben érdemes, amikor az ember hallja, ahogy ég a papír, ha beleszív a szűrőbe” – magyarázta nekem Mészáros Lőrinc a tatárjárás után pár perccel. Utána szótlanul ácsorogtunk egy kicsit, én már kezdtem azt hinni, hogy nem is fog többet mondani, de még hozzátette: „És lehetőleg éjjel.”

A banánujjú ember Sarkadi Zsolt, a 444 újságírójának első novelláskötete. Tartalmazza a fenti idézetet, de messze nem csak Mészáros Lőrincről szól: a 97 szövegben Mészáros Lőrinc összesen háromban bukkan fel. Leginkább azon vekeng, milyen a 21. században Magyarországon felnőtté válni, meg úgy egyáltalán: élni. Persze nem kell nagy komolykodásra gondolni, ezek történetek. Kacsákról, darazsakról, a kettő közti nagyon lényeges különbségről, Brazíliában befogott és megszelídített házakról, kenyereknek rendezett tehetségkutatóról.