Ahol csak a madár jár

Az Ahol csak a madár jár több, mint lehetséges úticélok listája. A szerző húsz fejezetben mutatja be a világ húsz legkevésbé látogatott országát, miközben olvasmányos stílusban mesél a természeti adottságaikról és a helyiek életéről. Azokról az emberekről, akik a fényképeken vidáman integetnek a kamerába, pedig közülük sokan elképzelni sem tudják, hogy milyen lehet az élet egy olyan országban, ahol olajozottan működik a gazdaság, nincs terror és háborús helyzet, ahol a gyerekek iskolába járnak, mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz és az egészségügyi ellátáshoz.

Bárhova is megyünk, a legfontosabb szakértők mindig a helyiek - mondja Gunnar Garfors, aki a Föld összes országában járt már, és több Guinness-rekordot is tart világutazóként. Ahol csak a madár jár című könyvében a világ húsz legkevésbé látogatott országát mutatja be, köztük olyanokkal, mint a polgárháború sújtotta Jemen és Líbia, vagy Szomália, illetve a tengerszint-emelkedés által fenyegetett óceániai szigetországok. A könyvbemutatóra érkező norvég utazót többek között arról kérdeztük, milyen egy konfliktuszónában turistáskodni, melyik országba a legnehezebb bejutni, miért kellene mindenképp kimozdulni a nyugati buborékunkból, van-e bűntudata a sok-sok repülés miatt, és hogyan kéne szerinte megreformálni a tömegturizmust.

Rendkívüli ez a könyv, igazi képtelenség, hogy Gunnar Garfors tényleg megírta ezt az útikönyvet a világ húsz legkevésbé látogatott országáról. Mindent maga tapasztalt ki, többször keveredett csávába, a saját bőrét vitte vásárra (bár néha akadtak társai az úton – pl. a testvérei vagy azok barátai). Olyan helyeken fotózott, ahol azt tilos volt, olyan országokba csalta be magát, ahol nem akarták, hogy ott legyen, és ezekből az élményekből született meg ez a könyv. Érdemes tudni, hogy világutazónk 40 éves kora előtt már bejárta a Föld összes országát, és több Guinness-rekordot is tart: 1) elsőként járt öt kontinensen ugyanazon a napon, 2) tizenkilenc országot látogatott meg huszonnégy óra alatt, illetve 3) ő az első ember, aki járt a világ minden országában, ráadásul kétszer. Előszeretettel keveredik mély beszélgetésbe mindenkivel, aki hajlandó szóba állni vele, bármilyen helyzetből képes kidumálnia magát és végtelen érdeklődéssel fordul mindenki felé. Nyitott, csupa szív, intelligens figura, és nekem nagyon tetszett a szövege is.

Gunnar Garfors vállalkozása nagyon izgalmas, ugyanakkor a legkevésbé sem volt veszélytelen az Ahol csak a madár jár megírása, ugyanis a legkevésbé látogatott 20 ország között több olyan is volt, amely kifejezetten veszélyes, sőt, néhány helyen kisebb attrocitások is érték a szerzőt. Számomra meglepő volt azonban, hogy néhány ország csodálatos természeti kincseket rejt, és igazi turistaparadicsom is lehetne, ha jobb lenne az infrastruktúra, több a turisták számára fenntartott szálloda, vagy épp könnyebb lenne az országba való bejutás. Az Ahol csak a madár jár tehát nagyon jól összerakott, sokszínű könyv, sok képpel, melyeket a szerző maga készített. Az olvasás során olyan országot megismerhettem, amelyekről korábban még csak nem is hallottam, és nagyon izgalmas volt újabb és újabb kalandokat átélni a lapokon, és rácsodálkozni más kultúrákra. Ugyanakkor a könyv nagyon sok információt tartalmaz, sok a szöveg, és néhol kifejezetten tömény, így én egyszerre csak 1-2 fejezetet tudtam egyszerre olvasni ahhoz, hogy ne keverjem össze az országokat, és tudjak figyelni. Így ennél a könyvnél semmiképp nem érdemes sietni, ha érdekelnek az egyes országok, akkor mindenképpen rá kell szánni az időt az olvasásra.

Szerzőnk a beszámolóit rengeteg képpel tarkítja, olyannyira, hogy a kötet több, mint 100 oldala tartalmaz színes fotókat a különböző helyszínekről, ahol Gunnar járt, és többször azokról a helyi emberekről is, akiket megismert, s akik vállalkozásáról, vagy nagyratörő terveiről mesélt nekünk korábban. Gunnar nem titkolt célja az is, hogy megmutassa nekünk, a nyugati ember mennyire szerencsés és kedvezményezett helyzetben él, s hogy a világ más pontjain mekkora kihívásokkal küzdenek mások. Persze ettől nem lesz kisebb senki saját gondja, ugyanakkor mégis elgondolkodtató, hogy mennyire hálásak lehetünk mi, akik ezt a könyvet olvashatjuk.

Nagyon sok érdekes részletet lehet megismerni belőle, úgy éreztem, mindenhonnan kaptam egy akkora szeletet az ország egészéről, ami alapján már jobban el tudom helyezni magamban vagy gondolkodni róla. Nagyon gazdag képanyag is található a könyvben, ezek a szerző saját fotói, és külön érdekes arról olvasni, hogy ezek a fotók milyen körülmények között készültek.