Szent Szó

Összességében nagy öröm volt olvasni a könyvet, élveztem az izgalmas és pörgős történetet, aminek hála kicsit úgy éreztem, mintha én is Izlandon járnék. Tökéletes választás borongós, novemberi napokra, tipikusan olyan kötet ez, amelyet nehezen tud letenni az olvasó.

A regény kidolgozása páratlan és merész. Hatalmas élményt jelentett megismerni ezt a történetet, ahol az emberi kapcsolatok bonyolultsága adja a regény sava-borsát.

Akkor is tetszhet ez a könyv, ha egy érdekes, nem hétköznapi történetet szeretnél olvasni és akkor is, ha szeretsz elgondolkozni egy könyv által felvetett lehetőségen, együtt gondolkozni a szerzővel, vagy éppen továbbgondolni az eseményeket, a lehetőségeket.

Rég olvastam ennyire gördülékeny, magával ragadó, mégis igazi mélységekkel rendelkező szöveget.

Összességében azt hiszem új kedvencet avatok a szerző személyében, mert jelenleg úgy gondolom, hogy ilyennek kell lennie a modern szépirodalomnak. A filozofikus téma és a kapcsolatokban rejlő mélységek a dinamikusan folyó cselekménnyel együtt nagyszerű olvasásélménnyel gazdagítottak!

A Szent szó címkézhető fel műfajokkal vagy kategóriákkal, és nem is kell. Bőven elég, hogy egy remekül megírt könyv, ami üde színfoltja a kortárs irodalomnak és minden részlet tökéletesen a helyén volt benne. Ilyen egy jó regény, kéremszépen.

Összességében egy nagyon elgondolkodtató, remekül megírt, hangulatos, helyenként kicsit szürreális regényt kaptam. Bár teljesen másra számítottam, talán pont emiatt robbantotta fel az agyamat azzal a rengeteg kemény témával, amit behozott. Ha könnyed krimire vágysz, ez bizony nem a te regényed, de ha szereted az elgondolkodtató, más aspektusokat felvonultató írásokat, akkor viszont kimondottan ajánlom! Zseniális!

Björnsdottir izgalmas regénye utazás az emberiség múltjába és lehetséges jövőjébe: egyszerre nyugtalanító gondolatkísérlet, provokáció és töprengésre késztető jóslat.

Már most látszik, hogy Sigríður Hagalín Björnsdóttir regénye predesztinálva van a sikerre, hiszen mind karakterábrázolásában, mind történetében, mind gondolatiságában, mind megírtságában és nyelvezetében (Patat Bence szokásos ragyogó fordítása) kiemelkedő munka, így egyszerre nyújthat élvezetet a könnyedebb és fajsúlyosabb művek kedvelőinek, azoknak, akiket inkább a cselekmény, és azoknak, akiket inkább a mögöttes tartalom érdekel, meg persze azoknak, akik mindezt együtt keresik egy párját ritkító regényben.

Ahhoz képest, hogy 284 oldalt számlálnak a lapok, több keményebb téma is előkerül, ráadásul ilyen sokrétűen, és az a legjobb, hogy mindez gondosan átgondolva, szépen és megfelelően megírva, nem túlcirádázva, vagy összevisszaságban, úgy gondolom, valahol itt kezdődik igazán az a szépirodalom, amit szépirodalomnak nevezünk. Még jobban megerősített abban, hogy több skandináv íróval, illetve regénnyel kellene megismerkednem a jövőben.

A Szent szóban nincsenek tabuk. Őszintén beszél sérülésekről, megküzdésekről, menekülésről és összetartásról, gyógyulásról. Bizonyosság arra, hogy a múlt sokszor még nem befejezett, és arra bíztat, merjünk kapcsolatba lépni önmagunk, lelkünk korábbi valójával, adjunk neki szót. S hagyjuk mesélni, hagyjuk, hogy megszólítson minket. Olyan igazságokat fedhet fel, melyek aztán arra késztetnek, hogy megosszuk ezeket az érintettekkel, és helyre téve kapcsolatainkat, lelkünk is levegőhöz juthat.