Macskakaparás

A regény ötvözi az érzékeny szemű lélektani ábrázolást a fordulatos, feszes cselekménnyel, az író ugyanis gyorsan helyzetbe hozza szereplőjét, így az döntésekre kényszerül. A furcsa, de azért a normalitás talajába kapaszkodó szereplőben sokan magunkra ismerhetünk. A naplóban fokozatosan felsejlő múltján, kapcsolatai mintáin sokan osztozhatnak.

A cím, a fülszöveg és a borító is hűen tükrözi azt a zavarodottságot, valóság és képzelet közötti bizonytalanságot, mely főszereplőnk életét és gondolatait uralja. A képzelet és a valóság között imbolyogva, a saját maga által kreált bizonyosságok foglyaként, zűrzavaros gondolatai közepette vele együtt veszünk el a fiktív és valós események között zilált elméjének útvesztőiben, árgus szemekkel figyelve Pepitát.

Tóth-Zsiga Borbála kisregényének – bár gyorsan és könnyen olvasható – nagyon sok rétege van, hosszasan lehet fejtegetni a benne rejlő szimbólumokat.

A Macskakaparás mágikus realista elemekkel megszórt lélektani regény, középpontjában főhősünk érzelmi állapotának és gondolatainak bemutatása áll. A regény elején bepillantást nyerhetünk Anna és Mark kapcsolatának turbulens alakulásába, majd annak végébe. A hoppon maradt nőnek nem csupán önmagát, de egy macskát is életben kell tartania, ami tovább fokozza az indulatokat.

Egy nő, egy macska egy pszichiáter és némi mágikus realizmus – ez a karcsú regény tökéletes választás lehet szőrös házikedvencek és az izgalmas történetek kedvelőinek.