Kismadaram

A felmenői történetéből nemrég regényt megjelentető Vizler-Nyirádi Luca azután kezdett családfakutatásba, hogy az édesapja egyszer elmesélte neki: a dédapja elkövetett egy gyilkosságot. Az újságírónő nemcsak azt derítette ki, hogy dédapja apósgyilkossága az 1920-as évek egyik leghátborzongatóbb bűnténye volt, hanem azt is, hogy a családjának van egy, az Egyesült Államokban élő, korábban ismeretlen ága is.

Vizler-Nyirádi Luca negyvenévesen írta meg első regényét, mely témájának egy igaz történetet választott, egy, a saját családjában megesett tragédiát. A regényírás végül egyfajta traumafeldolgozás lett a számára, és mint kiderült, az olvasóknak is az lehet.

A Bárdy-ügy sokkal bonyolultabb annál, mint hogy egy „gonosztevő” megölt egy szegény áldozatot. Azzal, hogy Vizler-Nyirádi Luca átrágta magát mind az adatokon, mind a történéseken, mind a személyes sorsok változásán, a legszebb traumafeldolgozási folyamaton ment keresztül: örökölt sorsát ő is feltette arra a bizonyos polcra...

A kötet az elsőtől az utolsó oldalig, Szabó Imola Julianna kifejező borítójától a fülszövegig fenntartja az olvasó érdeklődését. A különböző idősíkok, helyszínek és nézőpontok váltakozása ráébreszt arra, mennyire összetettek az emberi történetek, s hogy egy felmenőnk tetteinek milyen mozgatórugói lehetnek. A szerző mélyre ás családja múltjában, példát mutatva ezzel nekünk, kívülállóknak, és biztatva saját famíliánk múltjának feltárására, ezáltal mélyebb megértésére.