Nézzünk bizakodva a múltba! – alternatív Trianon
Szerzők: Ablonczy Balázs, Berniczky Éva, Lucian Boia, Csabai László, Egressy Zoltán, Örkény István, Horváth László Imre, Kácsor Zsolt, Mán-Várhegyi Réka, Papp-Zakor Ilka, Selyem Zsuzsa, Szalay Zoltán, Szélesi Sándor, Zoltán Gábor
A történelemben nincs „ha“ – szól az unásig ismert közhely. De az irodalomban van! Sőt, az irodalom csupa „ha“: fikció, képzelgés, játék. A trianoni békeszerződés 100. évfordulója előtt a HÉVÍZ művészeti folyóirat szerkesztői arra kértek tizenegy szerzőt (nemzeti 11!), hogy rugaszkodjanak el a makacs tényektől, és írjanak olyan novellát, melyben a trianoni döntés valahogy másként alakul. Írják meg a másik Trianont! Mi lett volna, ha…?
Nem akarjuk lelőni a poénokat, de annyit elárulunk, hogy a történetekben felbukkan Lenin, Esterházy Péter, Drakula vagy éppen Ady Endre is. Az olvasó talán már érzi a vállalkozás izgalmát. Íróink birtokba vették a történelmet, és fantáziájuk kénye-kedve szerint alakították: hajlítgatták erre-arra, gyúrták, faragták.
A kötethez Ablonczy Balázs történész írt előszót, utószónak pedig a román historikus, Lucian Boia egyik könyvéből választottunk részletet. Az illusztrációkat – főként a Fortepan képeit felhasználva – Palásti Kovács András készítette.
E-könyv formátumban is elérhető!
Készleten
További információk
| Szerző | Ablonczy, Berniczky, Boia, Csabai, Egressy, Horváth, Kácsor, Mán-Várhe, Örkény |
|---|---|
| Kiadó | Cser Kiadó |
| ISBN szám | 9789632786131 |
| Oldalszám | 204 oldal |
| Kiadás dátuma | 2020 |
| Formátum | 138 x 203 x 22 mm |
| Nyelv | magyar |
| Sorozat | Nem sorozattag |
| Fedél | kemény |
Könyvkritikák (9)
Könyvkritikák & Sajtómegjelenések
Minden elbeszélés azzal játszik el, mi lett volna, ha másként alakul a történelem. Jellemző, hogy a szerzők többsége formálisan borúlátóbb, mint Örkény volt, aki persze nyilvánvalóan csak viccelt, tehát ő volt igazán az, aki nagyon ironikusan és egyben igencsak pesszimistán látott.
A Nézzünk bizakodva a múltba novellái mind felvetésüket, mind atmoszférájukat, mind pedig elbeszélői pozíciójukat tekintve nagyon változatosak. Van köztük különösen alakuló szerelmi történet, levélformában írt számonkérés, mágikus realista vízió, és fesztiválhangulatú megemlékezés is.
Jó kis kaland ez, van szerző, aki egész pontos történelmi tablót fest a soha be nem következett helyzetről, másnál éppen csak egy finom ecsetvonás az alternatív történelem. Borzongató szellemi kaland...
A Nézzünk bizakodva a múltba! – Alternatív Trianon című kötet egy igazán előremutató kezdeményezés, hiszen képes működőképes párbeszédet teremteni két olyan terület között, amelyek sokszor egymással ellentmondó módszerekkel, célokkal dolgoznak: a novellák irodalmi játékosságát, fiktív jellegét jól kiegészítik a történelmi kontextusok.
Ahogy arra bár Ablonczy Balázs előszava rámutat, az igencsak kortalan „mi lett volna, ha…” szemlélet speciális változata a hivatásos történészek körében is tudományos megalapozottságú ágazattá nőtte ki magát nem is oly rég, az irodalom (és a politika) területén ez az elbeszélésmód mindig is virágzott. S ezúttal sem fogták vissza magukat szépíróink, akik akár optimistán, akár pesszimistán közelítettek a képzelet kiindulási pontjaként rögzített dátumhoz (még ha esetenként felül is írták azt a történeteikben), irodalmi színvonalát tekintve egyiküknek sincs pironkodnivalója: mindegyik elbeszélés remek teljesítmény.
Minden egyes szöveg, már megszületésének tényével is – pláne, hogy több szöveget határon túli szerző jegyez – a minden veszteségen, történelmi tragédián túllépő túlélést, irodalmi, kulturális gazdagságot, ha úgy tetszik, a magyarság étoszát élteti. Elképzelni is nehéz jobb gyógyírt a Trianon miatti fájdalomra: sirathatjuk, persze, ami elveszett, de itt van egy sor dolog, ami dafke megmaradt, fejlődött, nem lett se szegényebb, se kevésbé magyar. Például az irodalmunk ilyen.
A Nézzünk bizakodva a múltba! az irodalomon keresztül próbálja kimozdítani Trianont a vákuumból, és egy olyan értelmezés, viszonyulás felé lökni, amely segít abban, hogy szélsőségek nélkül, bizakodva nézzünk a múltba.
Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a kötet szerzői éltek a lehetőséggel, és elképesztő ötletek garmadáját zúdítják az olvasóra. A tizenegy novella között mindenki megtalálhatja a neki tetsző írásokat. [...] Az összes novellát összeköti, hogy a történetek alulnézetből, egyfajta személyes, emberi szemszögből mutatják be a változásokat. Az elbeszélések hangulata távol áll a kesergéstől, de mindegyik történetet áthatja egyfajta szolid nosztalgia a sosem volt múlt iránt.
A novellák olvastán visszatérhetünk az alapkérdéshez, miért van szükség egy ilyen könyvre? Trianon problémájáról beszélni kell, a hozzá kötődő gyászmunka korántsem ért véget. Az elmúlt évtizedek politikai diskurzusai csak akadályozták a feldolgozást. Minden, ami a tragikus narratívától elrugaszkodik, segít a továbblépésben.
