Honderű és honború – A nemzeti áldozattudat nyomában
„Svejk megjegyezte: – Nem minden magyar tehet arról, hogy magyar.
– Hogyhogy nem tehet – fortyant fel Vodicka –, mindegyik tehet róla, marhaság.”
(Jaroslav Hašek)
Ez a könyv tanári felelősségemről szól. Arról a hivatásrendi felelősségről, amely a történelemtanár alapvető feladatának tartja a nemzeti közösség összetartó erőinek védelmét. Ez a feladat idealisztikus és erkölcsi természetű: a hajdanvolt „Őrzők” szerepe, akik vigyáznak a társadalom értékrendjére; akik megteremtik a múltban élt és a jelenben élő magyar emberek közösségét; akik jövőbe nézően formálják diákjaik nemzeti identitását és állampolgári tudatát. Ha csak a múlt pozitív tapasztalatait adják tovább, akkor nem készítik fel tanítványaikat a várható megpróbáltatásokra, ha viszont csak a veszélyeket közvetítik, akkor megterhelik őket saját problémáikkal és félelmeikkel.
Mit tegyen a történelemtanár, ha úgy gondolja, hogy a 19. századból örökölt történelemtanítási kánon elavult, és egyre inkább akadályozza a magyar társadalom demokratizálódását? Mit tegyen, ha azt tapasztalja, hogy sok magyar ember reális helyzetértelmezés helyett a terméketlen áldozattudatba menekül? Hivatásrendi felelőssége azt súgja: nem hallgathat. El kell mondania, hogy a történelemnek nincs vége.
További információk
| Szerző | Jakab György |
|---|---|
| Kiadó | Cser Kft. |
| ISBN szám | 978-963-278-822-7 |
| Oldalszám | 336 oldal |
| Kiadás dátuma | 2026.04.28. |
| Formátum | 165 x 230 mm x 25 mm |
| Nyelv | magyar |
| Fedél | kartonált |
| Illusztráció | színes képek |
| Borító | Jeli András |
Könyvkritikák (5)
Könyvkritikák & Sajtómegjelenések
... Ebben rejlik Jakab György könyvének valódi ereje és provokációja is. Nem kínál végleges válaszokat, viszont kellemetlen kérdéseket tesz fel – elsősorban maguknak a történelemtanároknak. Vajon a múlt tanítása segíti-e a társadalmi önismeretet, vagy inkább újratermeli a történelmi reflexeket? Képes-e az iskola túllépni a polarizált emlékezetpolitikán? Lehet-e a történelemóra a kritikai gondolkodás terepe egy olyan közegben, ahol a múlt sokszor politikai identitásharcok nyersanyaga?
Áldozattudat vagy hiteles útravaló – egy történelemtanár könyve a magyar históriáról és felelősségről
Jakab György könyvének szellemes főcíméből kiindulva: „honderűt” nemigen találunk benne, „honborút” azonban annál többet – elvégre magyarok lennénk, vagy mi a szösz! Egy kiváló, immár nyugdíjas történelemtanár és tankönyvszerző hol szomorkás, hol bosszús értekezését – kesergéseit – olvashatjuk a magyar múltfelfogás súlyos torzulásairól, melyek közül az első éppen annak mindent átható „nemzeti” jellege.
Nem kell ahhoz rutinos történelemtanárnak lenni, hogy gyanítsuk, a magyar múlt, mint annyi más ország históriája, sikereket és kudarcokat egyaránt tartalmaz. Vannak, sőt szép számmal akadnak dicsőséges harcok, felfelé ívelő időszakok, magasztos pillanatok múltunkban. És persze vannak szerencsétlen korszakok is. Vajon hogyan alakult ki és mi tartja fenn azt a történelemszemléletet, amelyben inkább a kudarcokra, tragédiákra fókuszálunk, és nem az eredményekre – kérdeztem Jakab Györgyöt, miután elolvastam Honderű és honború – A nemzeti áldozattudat nyomában című könyvét.
Jakab György Honderű és honború című könyve számos felismerést tartogat, s rámutat a magyar történelemoktatás egyik mélyebb strukturális sajátosságára. Olvastán Böröcz József szociológus kapcsolatot fedez föl aközött, hogy a történeti-társadalmi kutatás és az oktatás elhanyagolja a globális összefüggések feltárását – a társadalomban pedig eluralkodik a nemzeti önsajnálat.
