A felvidéki (tornai) Altman Sándor a magyar folklórtörténet egyetlen név szerint ismert zsidó származású mesemondója volt; holokauszttúlélő. Egyéni hangú és stílusú történetmesélő, aki többnyire meg is élte az általa elmondott hiedelemtörténeteket.
Altman Sándor elbeszéléskorpusza két szempontból is folklorisztikai kuriózum: személye és származása, valamint a tőle feljegyzett mondák jellege miatt, amelyek hitelességi pecsétje maga az elbeszélő, lévén hogy az azokban szereplő események – saját bevallása szerint – vele történtek meg. Altman egyfajta médiuma volt a számára szinte lépten-nyomon megjelenő mitikus hiedelemalakoknak. Elbeszéléseinek savát-borsát, sajátos hangulatát a megélt hitből adódó azonosulás és a történetmondói stílus darabos keresetlensége adja.
Magyar Zoltán néprajzkutató 1996-tól 2003-ig jegyezte fel Altman Sándor történeteit a Tornai-karsztvidék népi epikájának kutatása közben. A nyolc év során elmondott közel kétszázötven történet szerepel az itt közreadott gyűjteményben.
Magyar Zoltán magyar író, néprajzkutató, folklorista. A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Fő kutatási területei a folklórszövegek tudományos rendszerezése, a történeti mondák, a magyar néphit és szentkultusz és a mesemondók elbeszélői repertoárja. 2025-ig 122 önálló kötete és közel ötszáz egyéb publikációja jelent meg magyar és idegen nyelven.
A Cser Kiadónál Bestiarium Hungaricum címmel jelent meg hiánypótló kötete Németh Gyula és P. Szathmáry István illusztrációival.
