Hordozható óceán

...Orcsik kifejezetten kreatívan használja a színpadot, ami esetében a hajó zárt terei és a nagy víz elkeserítő végtelensége közti kontrasztot jelenti. Óceánjárója helyenként már-már organikus szervezetként jelenik meg, ami folyton átalakul, labirintusokat növeszt magában, ezzel pedig mint környezet kétségkívül párbeszédet kezdeményez a szereplőkkel.

Hol húzódnak a kreatív szabadságom határai? Ezt én is szeretném tudni. Vagy nem, nem akarom előre tudni, legyen inkább meglepetés és spontán felfedezés. Ahogyan Erdély Miklós írja egy helyütt, ne számíts elragadtatásra! Mert akkor csak azt ragadod meg, amire számítasz, miközben a kreativitás határai a horizonton túlra nyúlnak.

A Hordozható óceán szereplői több pénzt, jobb megélhetést, minőségibb életet, lényegében az otthont vagy, magasztosabban fogalmazva, a hazát keresik. Azt a hazát, amely nem köthető földrajzi helyhez, vagyis a bárhol meglelhető és sehol sem található, de lélekben hordozható hazát. Amihez viszont kell egy óceánjáró. Ahol bármi megtörténhet. Ahogy a főszereplő rejtelmes vak kísérője sejteti: „akik akarnak, azoknak nincs hiány a lehetőségekből."

Gondosan összeválogatott alkatrészekből és pontosan megszerkesztett tervrajzból épített vitorlásra van szüksége egy szerzőnek ahhoz, hogy a hajós történetek és a kapitalizmuskritikák óceánján világítótorony nélkül kalauzolja el sikeresen az olvasót szárazföldtől szárazföldig. Legutóbbi regényében Orcsik Roland erre a kapitányi szerepre vállalkozik: a Hordozható óceán főszereplőjének üvegbe zárt vallomásait tartalmazza azokról a tapasztalatokról, melyeket egy fogyasztói társadalmat allegorizáló luxushajó alkalmazottjaként szerzett.

A regény szereplői, Golyó és Pocok egy óceánjáró luxushajón dolgoznak pincérként. Fokozatosan megismerjük a luxushajó hierarchiáját, labirintusát, veszedelmes viszonyait. Rejtélyes gyilkosságok a szatirikus és groteszk csavargóregényben.

A műszaki szakközépiskolás diákból mára elismert író, költő, műfordító, az SZTE BTK adjunktusa, a Tiszatáj című folyóirat szerkesztője lett. A könyvhétre jelent meg második regénye, a Hordozható óceán, amelyben krimi- és horrorszál egyaránt megtalálható. Az íróval beszélgettünk.

Orcsik Roland Hordozható óceán című regénye is egy zárt világot mutat be: egy óceánjáró luxushajó mindennapjait láthatjuk a kiszolgáló személyzet perspektívájából. A kizsákmányolás kasztrendszere olajozottan (!) működik az ökokatasztrófa árnyékában, amit csak barátságok, szerelmek és drogok tesznek elviselhetővé. Az az igazi bravúr, hogy mindez könnyed, szellemes hangon szólal meg, anélkül, hogy didaktikusnak tűnne a társadalmi problémák megjelenítése.

Fejlődésregény. Egy korosztály felnőtté válását, útkeresését és a zilált viszonyok közötti vergődését mutatja be. Különösen izgalmas azoknak, akiknek saját tapasztalataik, az eseményekre való rálátás belső perspektívája adja a többletet az olvasáshoz.

Orcsik elbeszélői nyelvében még a rejtői humor regiszterei is megszólalnak: ironikus jellemalkotás, szellemes leírások, csavarokkal és rejtélyekkel teli cselekménybonyolítás jellemzi a szöveget.

A kortárs magyar irodalom nagyon kevés teret ad a varázslatnak. A rögvalóság vagy a trauma köti le inkább a figyelmet – mondja Orcsik Roland, aki ezzel szemben új regényében utat nyit a mesének: a Hordozható óceán magyar és balkáni alapanyagokkal és indiai fűszerekkel kevert, szatirikus és groteszk kalandok ötvözete. A vajdasági és a délszláv irodalom kutatójaként is ismert szerzővel beszélgetve a fogyasztói társadalom kritikája mellett sem mentünk el szó nélkül.

A Kortárs Írói Alapítvány Hazai Attila Emlékére 2025-ben adta át a 10. Hazai Attila Irodalmi Díjat. Jó lehetőség ez arra, hogy visszatekintsünk a díj eddigi történetére, és megnézzük, hogyan alakult a Hazai Attila-díjas szerzők további pályája. Az interjúsorozat harmadik darabjában Szegő János a 2018-ban díjazott Orcsik Rolandot kérdezte.

A könyvet az teszi igazán fűszeressé, hogy jó arányérzékkel vannak benne laza megszólalások és párbeszédek, komoly egyéni és társadalmi problémák, körömrágós izgalom, hogy ki lehet a hajón a bántalmazó, és a fantáziadús képek a szürrealitás vizére merészkednek.

Hová tart életünk elképzelt (luxus)hajója, melyen minden fantáziatúltengés ellenére maximum zenészek, főpincérek vagy segédpincérek lehetünk, miközben rémesebbnél rémesebb alakok bukkanank fel a fedélzeten? A hajómetafora kiterjesztése szakmai kényelem is, hiszen az Odüsszeia homéroszi modellje óta otthonos narratívák forrása. Orcsik Roland Hordozható óceán című regénye elképzelt és „valós” kalandokban, látomásos (és olykor közéleti) eszmefuttatásokban gazdag könyv.

A Hordozható óceán azonkívül, hogy egy fiatal srác megpróbáltatásairól szól, mindenekelőtt korlenyomat: a történelem, az ökológia és a társadalmi egyenlőtlenségek kultúrakritikája, amely végső fokon azt állítja, hogy az emberi természet ugyanannyira rút és alantas, mint egykor.